Hippokratész személyiségtípusai

Az embereket mindig foglalkoztatta az a kérdés, hogy miért vagyunk különbözőek, miért reagálunk másként a ránk ható ingerekre, miért értelmezi két ember ugyanazt a helyzetet eltérően.

Már az ókorban is próbáltak válasz adni az előbbi kérdésekhez hasonlókra. Az i.e. V. században élt Hippokratész, "az orvostudomány atyja" úgy gondolta, hogy a kozmikus elemek tulajdonságai és az emberben levő testnedvek hasonló jellegűek. Az pedig, hogy kire milyen temperamentum (vérmérséklet) jellemző, attól függ, hogy mely testnedvek vannak túlsúlyban testében.
 

Testnedv	Vérmérséklet
vér	szangvinikus
fekete epe	melankolikus
sárga epe	kolerikus
nyálka	flegmatikus

Ennek megfelelően négy temperamentum típus különíthető el.

Szangvinikus (bizakodó, szalmaláng)

Érzelmei változatosak, gyorsan jönnek létre, nem túl erősek és nem is igazán tartósak; társas kapcsolataiban aktív, kifelé forduló, könnyen alakítja ki azokat; nyitott, beszédes, mozgékony.  A szangvinikus vérmérsékletű  ember gondtalan, reményekkel teli, nagy jelentőséget tulajdonít minden pillanatnyi elfoglaltságának, azonban a következő pillanatban megfeledkezik az egészről. Barátkozó, részt vesz a tréfában, semmit sem vesz túl komolyan. Sok barátja van. Szokásos hibáitól nehéz eltéríteni. A munkába könnyen belefárad, könnyen megunja. A kitartás nem erőssége.

A „szangvinikus” kifejezés a meleg, vidám, eleven temperamentumot jelöli. A szangvinikusnak környezetével szemben erõteljes befogadó képessége van: a külsõ benyomások könnyen utat találnak értelméhez és szívéhez, temperamentumánál az érzelmek uralkodnak. Nem hagyja, hogy a gondolkodás feltartóztassa, reagálása eredeti és gyors. Érzelmei viszont gyorsan változnak.
A szangvinikus beszéde élénk, friss, tele van melegséggel, ami gazdag, érzékeny természetébõl fakad. Az ilyen típusú ember könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Akár otthon, akár úton, munkában vagy pihenõidõben. Ezzel szemben rendkívül változékony. A szangvinikus meleg érzelmû ember, azonban ha elveszíti nyugalmát, haragos is tud lenni. Rendszerint nem tart sokáig, hamar elfelejti és kész a bocsánatkérésre. A szangvinikus ember mindig a jelenben él.

Képes arra, hogy beleélje magát mások gondolataiba és érzéseibe. Jól tud alkalmazkodni környezetéhez. A szangvinikusnál nincs bájosabb, hódítóbb ember. Nagyon könnyen csinál karriert, ezzel szemben nem mindig használja ki a nagyszerû alkalmakat. Rendkívül érzékeny és együtt érzõ.
Született hajlama van a betegekkel és a gyermekekkel való foglalkozásra. Képes a teljes élet megélésére. Éles szeme van a formákhoz és a színekhez, a természethez, a mûvészethez, az emberekhez, az állatokhoz és a növényekhez.
 Az ilyen típusú ember remek agitátor, kiváló propagandista.
Negatív tulajdonságai közé tartozik, hogy megbízhatatlan és felületes. Szándékosság nélkül feledkezik meg mind ígéreteirõl, mind kötelezettségeirõl.. A lelki egyensúly és a józanság hiányzik belõle. Életében elvész az összefüggés és a következetesség Senkinek sincs nagyobb szüksége az önvizsgálatra, mint a szangvinikusnak. Ezzel szemben joggal mondhatjuk, hogy az ilyen ember született optimista.
 

Melankolikus (lassú, szomorkás)

Érzelmei lassan alakulnak ki, de mélyek. Mélabús, nyugodt, hajlamos a tépelődésre, visszahúzódó, passzív alkat.A melankolikus vérmérsékletű emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak minden őket érintő dolognak. Mindenütt felfedeznek valamit, ami okot adhat szorongásra. A különböző élethelyzetekben először a nehézségeket veszik észre. Nem ígérnek könnyen, s alaposan meggondolják: be tudják-e majd tartani ígéretüket. Aggasztja őket a más emberekkel való kapcsolat, gyanakvóak és félénkek.

A melankólikus kifejezést a sötét, nyomasztó, borús temperamentum megjelölésére használják. Az ilyen embert is az érzelmek uralják, de „antennái” befelé irányulnak, gondolkozása és érzései önmagába fordulók. Sokminden nem érdekli, ami kívülrõl érkezik. Mindent saját énjével hoz összefüggésbe és hajlamos az ítélkezésre és a lekicsinylésre. A jelen kevéssé érdekli, s ezért amennyire lehet, egy álomvilágban keres menedéket.
A melankolikus természete gazdag és érzékeny. Ezzel magyarázható, hogy a melankolikusok között sok a nagy mûvész. Mindenben mély és alapos. A melankolikusok között sok a filozófus és gondolkodó. Gazdag érzelmi élete és elmélyült gondolkodása különösen képessé teszi az írói vagy tudósi alkotói és intellektuális munkára.

Hûséges természet: nem köt sok barátságot, de a meglévõkhöz ragaszkodik. Lénye gyakran taszító, mert pesszimizmusával, érzékenységével és önhittségével sokakat elkerget magától. Megbízható, ígéreteit és kötelezettségeit nem felejti el könnyen. A munkában – akár vezetõ, akár beosztott – alapos. Szokásaiban, öltözködésében, vagyis mindenben gondos és rendes.
Befelé forduló természetû. Hajlamos a túlzott mértékû önvizsgálatra, amely már megbénítja az akaratot és az energiát. Könnyen válik hipochonderré az ilyen ember. Nagyon érzékeny, könnyen megbántódik, megsértõdik és ezért felettébb bizalmatlan.
Nem ismer kompromisszumokat. Mindezeken túl ébren-álmodozásában és tépelõdésében hajlamos olyan dolgok beképzelésére, amelyek nem is léteznek.
Mindenekelõtt általában tartózkodó és hallgatag. Ritkán elégedett, inkább mindenben és mindenkiben csalódott, gyakran sötét és mogorva. Pesszimista, minden rosszat és terhelõt észrevesz. Büszke, mivel éles szeme van mások hibáinak felfedezésére, lenézi az embereket. Saját hibáit természetesen csak nehezen ismeri fel. Passzív természetû, töprengései és ábrándozásai távol tartják a valódi élettõl. a melankolikusból mind társaságban, mind az üzleti életben hiányzik a kezdeményezõ készség. Õ inkább társ, mint vezetõ.
Általában nem praktikus. Mivel többnyire a múltban, vagy a jövõben él, nem veszi észre, mit is követel tõle a jelen. Határozatlan, mivel alapos és mély gondolkodása akadályozza a gyors elhatározásban.
 

Kolerikus (harcos, lobbanékony)

Érzelmei gyorsan jönnek létre, változatosak és tartósak; következetes, kitartó, szívós; aktív, gyakran féktelen. A kolerikus típusú emberekről a következőket mondja Kant: "Forrófejűnek tartják őket. Könnyen lelkesednek, de könnyen le is higgadnak, ha ellenfelük feladja. Ellenfél hiányában nyugtalanokká válnak. Aktivitásuk hirtelen, de nem tartós. Szorgalmasak, de nem szeretik a munkát, mivel nem kitartóak. Szeretnek parancsolni, mások utasításait azonban nem veszik komolyan. Szeretik a látszatot, a fényt, a formalitásokat, büszkeséggel és önmaguk szeretetével teltek. Szenvednek, ha igényeik visszautasítással találkoznak."

Kolerikusnak a forró, gyors, aktív temperamentumot szokták nevezni. A kolerikus természetében az akarat az uralkodó elem. Számára az élet munka és tevékenység.
A kolerikus akaratereje szilárd. Amilyen gyakran lehetséges, szívesen dönt mások helyett is.
Szerencsére adottságai közé tartozik nagyfokú cselekvõképessége is. Gyakorlatias, cselekedeteinek célja van. Éles elméjû, elképzeléseit azonban ellenõrzése alatt tartja és jól használja. Szorongatott helyzetben éber és bátor. Nem engedi, hogy mások döntsenek helyette. A veszélyek nem ijesztik meg, inkább vonzóan hatnak rá. A kalandorok szinte kivétel nélkül kolerikusok. A kolerikus nem ijed meg a kellemetlenségektõl. Szokatlan állóképességgel rendelkezik az ilyen temperamentumú ember. A kolerikus ember emellett igazi bajtárs.
A kolerikus kemény ember, érzelmi élete gyengén fejlett. Kevéssé tudja magát mások helyzetébe képzelni. Viharos és heves. Ahogyan a szangvinikus, õ is képes a dühöngésre és nehezen tud bocsánatot kérni. Gyakran önfejû és hajthatatlan.
Túlságosan öntudatos, céljait szinte mindig eléri. Gõgös és uralomvágyó. Más embereket csak eszköznek tekint, elsõsorban saját maga és tervei céljára.
Általában ügyes. Számára a helyes magatartásnál fontosabb, hogy valamit elvégezzen, terveit valóra váltsa. Bosszúvágyó természet, nem felejti el könnyen a sértést vagy az igazságtalanságot.
Mindenestõl prózai lélek, kevéssé figyel az élet finom részleteire. Száraz, hûvös, részrehajló és szûklátókörû. A kolerikus ember önfegyelme kemény, szigorú és kitartó. Komoly és tudatos erõfeszítésre van szüksége, hogy megfékezze indulatait, hirtelen haragját. A bocsánatkérés a kolerikus számára nagyobb megalázkodás, mint például a szangvinikus számára.
 

Flegmatikus (közönyös, "állóvíz")

Érzelmei nem hevesek, lassan alakulnak ki; nyugodt, lomha; társaival kiegyensúlyozott a kapcsolata.

A flegmatikus típus így jellemezhető: "A flegma nem mozog túl gyorsan, sem túl lassan, azonban kitartó. Lassan melegszik fel, de lelkesedése sokáig megmarad. Cselekvéseiben elvek irányítják, nem pedig ösztönök. Nem óvatosan ravasz, inkább bölcs. Megértően foglalkozik más emberekkel. Véleményének oly módon szerez érvényt, hogy a célokat szem előtt tartva, azt a látszatot kelti: engedett másoknak."

A flegmatikus megjelölést a lassú, hûvös temperamentumra alkalmazzák. Az ilyen ember nyugodt és kiegyensúlyozott, szenvtelenül tekint az életre.
A flegmatikus jóindulatú és összeférhetõ természetû. Ebben segítségére van békeszeretete. Nem háborog és nem táplál haragot. A házasságban, a munkahelyen megnyugtató hatást fejt ki, akármilyen háborgó legyen is a környezete. Nyugodt és megbízható, veszély esetén mindig megõrzi hidegvérét. Idõt szán arra, hogy elvégzendõ feladatát alaposan átgondolja. A barátság terén kitartó és hûséges. Természete szerint nem olyan tevékeny, mint a kolerikus. Képes arra, hogy határozatokat hozzon és azokat végre is hajtsa, de ezt nem teszi azonnal. Gyakorlatias, nyugodtan és nagyvonalúan gondolkodik. Nagy tehetsége van a tudományos munkákhoz. A társadalmi- és természettudományi területen a zseniális felfedezések általában a melankolikusok számára vannak fenntartva. Mindig sokat tesz a köz érdekében, erre azonban fel kell kérni. Aki tanácsot, vagy segítséget kér tõle, mindig nyitott fülekre talál. Tulajdonságainak gyengéi közé tartozik, hogy lassú. Semmi sem lepi meg, semmi sem indítja meg, semmi nem kelt benne csodálkozást és nem is lelkesíti. A flegmatikus lustább, mint a többiek, minden erõfeszítést igyekszik elkerülni. A munkavégzésben kevesebb energia-befektetésre van szüksége, mint másoknak, mivel feladatait könnyebben megérti, jobban megtervezi, és jobban kivitelezi. Opportunista: jobban érdekli az, ami könnyen és fáradság nélkül megoldható, mint az, ami jó és igazságos. Mások iránt közönyös: sem nem kemény, sem nem brutális, mint a kolerikus, de hideg. Ha valaki segítséget kér tõle és cselekvésre ösztönözhetõ, akkor barátságos és szeretetreméltó. A flegmatikus leginkább hajlamos a gõgös közönyre, amelyet önteltségnek is nevezhetünk.
Magatartása gyakran fölényes: minél inkább észreveszi más emberek ostobaságát, hiúságát és önzését, annál inkább kialakul benne mások megvetése. A flegmatikusnak mindenekelõtt közönyössége ellen kell harcba indulnia.

Érdekel melyik temperamentumhoz tartozol? Kattints IDE és csinálj egy gyors tesztet!